Társadalombiztosítási és Bérszámfejtési Módszertani Szemle

Ez a tartalom 404 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

« Vissza

Mire jó a régi munkakönyvünk?

Köztudott, hogy a munkakönyv 1992-ben megszűnt. Viszont, aki nem dobta el, hanem megőrizte, nyugdíjjogi célokra ma is közokiratként használhatja: egyrészt nyugdíjügyének intézése során, másrészt a nem rég kezdődött nyugdíjjogi adategyeztetési eljárás során.

A munkakönyv valaha (egyébként 1950-től) közokiratként tartalmazta a munkavállaló munkaviszonyaival kapcsolatos leglényegesebb adatokat, például munkakör, belépés, kilépés, áthelyezés, be- és kilépéskori bér. Ezen persze szerepeltek – nyugdíjjogilag egyébként irreleváns – más adatok is, például iskolai végzettség, állami kitüntetések. 
Sokáig az a nézet volt uralkodó, hogy a munkakönyv 1950 és 1992 között elsősorban a nyugdíjra jogosító szolgálati idő igazolására alkalmas, a nyugdíjalapot képező kereset bizonyítására kevésbé. Azért, mert a közokirat a be- és kilépéskori keresetet (bér, havidíj, órabér stb.) tartalmazza, a köztes időszakét pedig nem. Azóta sokat változott ez az álláspont, alább látni fogjuk, mi mindenre lehet következtetni belőle!     

Szolgálati idő elismerése munkakönyvből

A munkakönyvbe szabályszerűen bejegyzett, de annak a kiállítását megelőző időre eső, a munkakönyv kiállításának napján is fennállott munkaviszony tartamát, ha az okirat hitelt érdemlőségéhez kétség nem fér, a biztosítási bérhatárhoz kötött jogviszony kivételével minden további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül elfogadják a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek.

A munkakönyv alapján ismerik el szolgálati időként például a nem szakmunkás munkakörben, nem havibéresként foglalkoztatott idényjellegű, valamint alkalmi fizikai munkát végzők idejét is. Ettől eltérően azoknál a dolgozóknál, akik a naptári hétnek csak egyes napjain végeztek munkát (például mozigépész, kultúrházi ruhatáros), a biztosításban töltött időből csak a tényleges munkavégzés napjait lehet szolgálati időként elismerni.

Ha van más nyilvántartás, de annak adata eltér a munkakönyvi bejegyzéstől, a különbözetet (többletet) a munkakönyvből be kell számolni. A munkakönyvből történő elfogadás esetén nem mérlegelik, hogy a nyilvántartásban nem található idő érinti-e a jogosultságot, vagy érinti-e az ellátás összegét. Ugyanígy járnak el akkor is, ha a munkakönyvi bejegyzéshez képest a biztosítottat hosszabb időtartamra jelentették be a társadalombiztosításhoz. 

Amennyiben egy bejegyzés javított, a nyugdíjbiztosítási szerv vizsgálja, hogy a javítás hitelesítése szabályszerűen megtörtént-e. Szabályszerű a hitelesítés akkor, ha a javítás ténye aláírással és bélyegzővel ellátott. 

Amennyiben a munkakönyv személyadat-hiányos, a bejegyzett munkaviszony és az azokra vonatkozó nyilvántartási adatok alapján végezik el az azonosítást. A nem azonosítható munkakönyvből azonban adatot nem fogadnak el!

A munkakönyvről minden esetben, így a betelt, vagy a hozzátartozói nyugdíjigény megállapításához beküldött munkakönyvről is, másolatot készítenek és az eredetit az igénylő, hozzátartozói ellátásra irányuló kérelmek esetében a beküldő részére a határozattal visszaküldik. Amennyiben az iratokat még az elbírálási időszak alatt, vagy már az igényfelvétel alkalmával visszakérik, előbb hitelesített másolatot készítenek róla. 

Részbizonyítékként fogadható el a munkakönyvi bejegyzés a mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszony bizonyítását illetően. A szövetkezetbe 1979. július 12-e után tagként belépettek jogviszonyát ugyanis munkakönyvükbe be kellett jegyezni. 

Keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok figyelembevétele munkakönyv alapján 

A keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok figyelembevétele során a kereseti adatokat a munkakönyvből általában a nyugdíjbiztosítási szervek az alábbiak szerint határozzák meg.

Kereseti adat kizárólag munkakönyvvel történő bizonyítása esetén – függetlenül a jogviszony fennállásának időtartamától – a: 

A hiányzó kereset kiszámításánál, amennyiben:

A kereset munkakönyvből történő beszámítása során, ha a jogviszony nem állt fenn a teljes évben, és az adott időtartam naptári napjainak héttel való osztása törtszámot eredményez, akkor az ebből meghatározott egész hetek számát szorozni kell a heti bérrel, a maradék napokra pedig napi 8 órát kell figyelembe venni. 

Ha az igénylő rendelkezik a jogviszony tartama alatt elért keresetre vonatkozó további részbizonyítékkal is (például a besorolási bér változásáról), a változás időpontjától a tárgyév december 31. (amennyiben a jogviszony korábban megszűnt, a megszűnés) napjáig a megváltozott összeget veszik figyelembe. A bérváltozást egyébként úgymond új jogviszonyként, új munkakönyvi bejegyzésként kezelik, és a számítások elvégzésénél az előző bekezdésben mondottak szerint járnak el, azzal az eltéréssel, hogy a naptári év bérváltozás előtti időtartamára – ha a részbizonyítékon a korábbi besorolási bér nem szerepel –, a belépéskori és a megváltozott bér számtani átlagát veszik figyelembe.

A munkakönyvbe munkabérként bejegyezhettek:

Dr. Futó Gábor (2021-09-28)
Szeretnék ilyen híreket kapni a jövőben