Gyakori hibák az őstermelő biztosítási jogviszonyának bejelentésekor

1. gyakori hiba: Nem egyezik a biztosítási idő a bevallásban és az adatbejelentő lapon

A mezőgazdasági őstermelők ellenőrzésekor a NAV leggyakrabban azzal a hibával találkozik, hogy nem egyezik meg a közölt biztosítási idő az 58-as adó- és járulékbevallásban, valamint a T1041-es bejelentő lapon. Az eltérések egyik fő oka a mezőgazdasági őstermelői igazolványok érvényesítéséből adódik, általában ez nincs szinkronban az őstermelő által bejelentett, biztosításban töltött idővel.

A mezőgazdasági őstermelő ugyanis csak akkor minősülhet mezőgazdasági őstermelőnek társadalombiztosítási szempontból, ha érvényes őstermelői igazolvánnyal rendelkezik. Az őstermelői igazolvány pedig akkor érvényes, ha az igazolvány és a hozzá tartozó értékesítési betétlap egyidejűleg hatályos, vagyis, ha az értékesítési betétlap érvényesítése nem történik meg, akkor az érintett személy a társadalombiztosítás rendszerében nem minősül mezőgazdasági őstermelőnek.

Az igazolvány a kiállítása napjától a kiállítást követő ötödik adóév utolsó napjáig hatályos. 

Ha a mezőgazdasági őstermelő igazolványa a tárgyév végével hatályát veszti, az őstermelő a tárgyév október 1. és december 31. napja között kérheti új igazolvány kiállítását. Ez esetben az új igazolvány a tárgyévet követő év első napjától a hatályának kezdetét követő ötödik adóév utolsó napjáig hatályos. 

Az igazolvány az ügyfél választása alapján a 

• hatályának kezdete szerinti adóévre, vagy 
• hatályának kezdetétől számított legfeljebb három adóévre 
  vonatkozó értékesítési betétlappal együtt adható ki. 

Az igazolvánnyal együtt történő értékesítési betétlap kiadását követően értékesítési betétlap az ügyfél kérelmére kizárólag a kérelmezés időpontja szerinti évnek megfelelő adóévre, valamint az azt követő két adóévre adható ki. Értékesítési betétlap csak az igazolvány hatályossági ideje szerinti adóévekre adható ki. 

Ha a mezőgazdasági őstermelő hatályos igazolvánnyal rendelkezik, akkor az értékesítési betétlap 

• az adóév első napjától hatályos, ha azt az adóév március 20. napjáig, 
• a kiállítás napjától hatályos, ha azt az adóév március 20-át követően 
  kérelmezi.

Tehát abban az esetben, ha a mezőgazdasági őstermelő értékesítési betétlapja az adott év végén lejárt és annak az adóévre történő kiadását adott év március 20. napjáig kérelmezi, akkor a mezőgazdasági őstermelői státusza folyamatosan fennáll. Ezzel ellentétben, ha az értékesítési betétlap adóévre történő kiadását csak adott év március 20-a után kérelmezi a természetes személy, akkor adott év január 1-jétől az értékesítési betétlap kiadásának időpontjáig nem minősül mezőgazdasági őstermelőnek.

Fontos megemlíteni, hogy az értékesítési betétlapok érvényességére vonatkozó szabályozás a 2020. évben – a járványhelyzetre tekintettel – eltérően alakult. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara javaslatának eredményeként a hatályos igazolvánnyal rendelkező mezőgazdasági őstermelő esetében az értékesítési betétlap akkor is az adóév első napjától hatályos, ha a betétlapot az őstermelő – a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 436/2015. (XII. 28.) Korm. rendelet 3. § (6) bekezdés a) pontjától eltérően – az adóévben a veszélyhelyzet megszűnését követő 30 napon belül kérelmezi. Ez azt jelenti, hogy az őstermelői igazolvány 2020. január elsejére történő visszamenőleges érvényesítésének határideje 2020-ban nem március 20-a volt. Tehát aki március 20-át követően váltotta ki, vagy a veszélyhelyzet megszűnését követő 30 napon belül, azaz 2020. július 20. napjáig kérelmezte a 2020. évi értékesítési betétlapját, annak őstermelői jogviszonya szintén 2020. január elsejére visszamenőleges maradt.

2. gyakori hiba: Az őstermelő nem jelenti be, hogy más jogcímen biztosítottá vált

Számos eltérést eredményezhet az is, ha a mezőgazdasági őstermelő nem jelenti be, hogy valamilyen egyéb jogcímen biztosítottá vált. A mezőgazdasági őstermelő ugyanis nem minősül biztosítottnak, ha – két kivétellel – egyéb jogcímen biztosítottnak minősül. Az egyik kivétel, ha a biztosítási jogviszony a Tbj. 6. § (1) bekezdésének f) pontja alapján áll fenn, a másik kivétel, ha a biztosítási jogviszony a Tbj. 6. § (2) bekezdése alapján áll fenn. 

A Tbj. 6. § (1) bekezdésének f) pontja alapján biztosítottnak minősül a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy – a törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével – ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincad részét.

A Tbj. 6. § (2) bekezdése alapján biztosítottnak minősül a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző azon személy, aki:
- gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője, 
- alapítvány, egyesület, egyesületek szövetsége, társasház közösség, köztestület, kamara, európai részvénytársaság, egyesülés, európai gazdasági egyesülés, európai területi társulás, vízgazdálkodási társulat, erdőbirtokossági társulat, egyéb állami gazdálkodó szerv, egyes jogi személyek vállalata, közös vállalat, egyéni cég, szövetkezet, lakásszövetkezet, európai szövetkezet, állami vállalat, egyes jogi személyek vállalata, vállalatcsoport, Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, magánnyugdíjpénztárak tisztségviselője, vezető tisztségviselője, vagy e szervezetek felügyelőbizottságának a tagja, 
- a Kormány törvénnyel létrehozott javaslattevő, véleményező és tanácsadó testületének a tagja,
- a helyi önkormányzati választásokon választott képviselő és tisztségviselő, 
- társadalmi megbízatású polgármester,
feltéve, hogy járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincad részét, és a munkát Magyarországon vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam, vagy Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezményben részes másik állam területén végzi.

Lényegében nem minősül mezőgazdasági őstermelőként biztosítottnak az a személy, aki egyéb jogcímen (pl. munkaviszony alapján, egyéni vállalkozóként, társas vállalkozóként, szövetkezet személyesen közreműködő tagjaként, stb.) biztosított, kivéve, ha a biztosítási jogviszony díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (megbízási, vállalkozási szerződés) [Tbj. 6. § (1) bek. f) pont] vagy tisztségviselői jogviszony [Tbj. 6. § (2) bek.] alapján áll fenn.

Vagyis, ha a mezőgazdasági őstermelő nem díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony vagy nem tisztségviselői jogviszony alapján, hanem egyéb jogcímen válik biztosítottá, akkor mezőgazdasági őstermelőként már nem fizetheti a járulékot. Ebben az esetben a változást a T1041-es adatlapon be kell jelentenie a NAV-hoz. 

3. gyakori hiba: Az őstermelő nem veszi figyelembe, hogy nem válhat biztosítottá

Szintén téves adatbejelentéshez, illetve bevallási hibához vezethet, ha az őstermelő nem veszi figyelembe a rá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő, és a már megszerzett szolgálati idő együttes összegét. Ha ugyanis ez nem éri el a 20 évet, akkor mezőgazdasági őstermelőként nem válhat biztosítottá, és járulékfizetési kötelezettsége sem keletkezhet. 

A szolgálati idő helyes megállapítása érdekében a mezőgazdasági őstermelő életkortól függetlenül kérheti erre vonatkozóan hatósági bizonyítvány kiállítását a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervtől. 

(Lezárva: 2020. október 27.)

Szeretnék ilyen híreket kapni a jövőben