Utólag előkerült járulékbevallási nyomtatványok

Már akkor sérelmezte, hogy közel öt évi gazdasági társaságnál eltöltött idejét nem vették figyelembe arra hivatkozással, hogy ez az időszak nem szerepel a társadalombiztosítási nyilvántartásban. Ebbe belenyugodott, mivel nem tudott eredeti okirati bizonyítékokat felmutatni. Most azonban egy költözködés folytán előkerült egy sor iromány, köztük az érintett időszakra vonatkozó egykorú járulékbevallásra vonatkozó nyomtatványok másodpéldányai. Ezeket elküldte a nyugdíj megállapítási szervhez abból a célból, hogy a nyugdíját számítsák újra. Itt azonban újra csak elutasították, mondván, hogy az iratok nem tűnnek eredetinek, azok tényleges benyújtására sincsenek adatok, pedig ezeken eredeti aláírás és cégbélyegző is szerepel.

A nyugdíjas fejében megfordult, hogy az „igaza” érdekében bírósághoz forduljon-e. Ami ez utóbbit illeti, kétségtelen, hogy egy nyugdíjjal összefüggő másodfokú hatósági határozat ellen (ha van ilyen) jogszabálysértésre hivatkozással keresettel lehet élni, azonban nem biztos, hogy adott esetben érdemes lenne.

Egyéni és társas vállalkozó esetén ugyanis még a járulékbevallás tényleges benyújtásának igazolása sem elegendő a szolgálati idő elismeréséhez. Ehhez az szükséges, hogy a járulékok tényleges megfizetése (befizetése) is kétséget kizáróan bizonyított legyen. Ehhez a nyugdíjbiztosítási feladatokat ellátó szervek hivatalból megkeresik az adóhivatalt a járulékok megfizetésének ténye érdekében, pozitív egyértelmű közlés híján az adott időszakot nem tudják (nem is vehetik) figyelembe venni.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 38. § (2) bekezdése alapján szolgálati időként nem lehet figyelembe venni
a)    az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van,
b)    a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történő – a nyugdíj megállapítása utáni – megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati időt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától lehet figyelembe venni. A tartozás összegét és azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, az állami adóhatóság igazolja, ennek hiányában a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó igazolása, nyilatkozata az irányadó. Amennyiben az állami adóhatóság vagy a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó nem közli azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, akkor szolgálati időként a biztosítási jogviszony időtartamából annyi naptári nap nem vehető figyelembe, ahányszor a tartozás megfelel a nyugdíj megállapításának kezdő napját megelőző hónapban érvényes minimálbér harmincad része után számított nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék összegének. Ezt a rendelkezést egyébként akkor is alkalmazni kell, ha az állami adóhatóság kérelmére a nyugdíjbiztosítási járulék vagy a nyugdíjjárulék tartozást, illetve az adózás rendjéről szóló törvény értelmében a magánszemély kérelmére a nyugdíjjárulék tartozást mérsékelte vagy elengedte.