A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szerinti munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas keresőtevékenységénél nincsen sem időkorlát, sem jövedelemkorlát, sem korhatárbeli korlát.
A munkaviszonyban tevékenykedő saját jogú nyugdíjasnál is alkalmazni kell azt a szabályt, hogy ha teljes munkaidőben dolgozik, akkor a munkabére nem lehet kevesebb a mindenkori minimálbérnél míg, ha a munkaköre alapján szakképzettséget igénylő tevékenységet lát el, akkor a garantált bérminimumnál.
A munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas munkabéréből – biztosítási jogviszony hiányában – nem kell megfizetni a társadalombiztosítási járulékot, így a nyugdíjas munkabéréből csak személyi jövedelemadó-előleg kerül levonásra. A nyugdíjasok munkaviszonyban történő foglalkoztatást segíti elő, hogy esetükben a munkabér után a munkáltatónak szociális hozzájárulási adót nem kell megfizetni.
Az Mt. szerint nyugdíjasnak minősülő munkavállaló kiszolgáltatottabb helyzetben van más munkavállalókhoz képest, amennyiben:
- a munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.
- nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.
Miben tér el a Tbj. és Mt. szerinti nyugdíjas meghatározás?
A munkaviszonyban történő alkalmazásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy a nyugdíjas meghatározás eltérő a Tbj. és a Mt. szabályaiban. A meghatározásban való eltérés annál a munkavállalónál áll fenn, aki úgy jogosult nyugellátásra, hogy betöltötte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt és rendelkezik a nyugellátás megállapításához elegendő szolgálati idővel. Amíg a Tbj. akkor tekinti ez esetben a természetes személyt nyugdíjasnak, ha nyugellátásban részesül, azaz a természetes személy kérte a nyugellátás megállapítását és azt megállapította a nyugdíjbiztosítási szerv, addig az Mt. azt rögzíti, hogy nyugdíjas munkavállaló az a természetes személy, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.
Példa a megközelítés különbségére
67 éves munkavállaló esetében teljesül az a feltétel, hogy betöltötte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt. Ha ez a személy rendelkezik a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, akkor ez a munkavállaló munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül. Ugyanakkor, ha ez a munkavállaló nem kérte nyugellátásának megállapítását (például azért, hogy további munkavégzésével több szolgálati időt szerezzen és így majd magasabb nyugdíjra legyen jogosult), akkor társadalombiztosítási szempontból ezt a munkavállalót nem tekintjük nyugdíjasnak.
Tekintettel arra, hogy a fenti munkavállaló munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül, így a munkáltató a nyugdíjas munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát indokolás nélkül bármikor megszüntetheti és a nyugdíjas munkavállaló végkielégítésre sem jogosult. Társadalombiztosítási szempontból, mivel a fenti munkavállaló nem minősül nyugdíjasnak, a munkabéréből levonásra kerül a 18,5 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulék és 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadó előleg. A munkáltató pedig megfizeti utána a 13 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adót. Társadalombiztosítási járulék fizetése alapján pedig jogosultja a társadalombiztosítási ellátásokra.
A nyugellátás megállapítása – keresőképtelenség
Végezetül kitérnék egy gyakori problémára, amely a nyugellátás visszamenőleges megállapításához köthető. Saját jogon öregségi nyugellátásra jogosult személy jelzi a munkáltatójának, hogy benyújtotta a nyugdíj iránti kérelmét. Kérelem benyújtását követően ez a munkavállaló 8-as keresőképtelenségi kóddal egy hónapon át keresőképtelen lesz.
Tekintettel arra, hogy a nyugellátás megállapítása még nem történt meg, így a munkavállaló a társadalombiztosítási szabályok alapján nem minősül nyugdíjasnak. Keresőképtelensége kapcsán a munkavállalónak megállapításra kerül a betegszabadság és ezt követően a táppénz. A táppénz lejártát követő két hónap múlva a munkavállaló megkapja a határozatot arról, hogy megállapították az öregségi nyugellátását 3 hónapra visszamenőleg. A nyugellátás megállapításának időpontjától a biztosítási jogviszony megszűnik, így a munkavállalót ki kell jelenteni a ’T1041-es nyomtatványon. Ezen időponttól visszaigénylésre kerül a befizetett társadalombiztosítási járulék és szociális hozzájárulási adó, továbbá rendezni kell a keresőképtelenség kapcsán nyújtott ellátásokat. Betegszabadság kapcsán nincsen semmi teendő, hiszen arra a nyugdíjas munkavállaló is jogosult. A táppénzt azonban vissza kellene fizetni, hiszen annak kifizetésére – a megküldött nyugdíjmegállapító határozat alapján, a visszamenőlegességre tekintettel már nyugdíjasnak minősülő személy részére – nem kerülhetett volna sor.
(Cikkünket teljes terjedelmében a Társadalombiztosítási és Bérszámfejtési Módszertani Szemle októberi számában olvashatják)
dr. Radics Zsuzsanna (2025-09-30)
Szeretnék ilyen híreket kapni a jövőben
