Korlátozó intézkedések a szociális intézményekben

Az Eütv. (1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről) a legfőbb betegjogok között, az emberi méltósághoz való jog kifejtése során határozza meg az intézkedés legfontosabb szabályait és garanciáit, emellett külön, a pszichiátriai betegekre vonatkozó speciális szabályok között rendezi az e betegekre vonatkozó eltéréseket, különös szabályokat, melyeket ágazati rendelet fejt ki részletesebben. Jelen írás tárgya a szociális intézmények általános eljárása, ám szükséges kitérni a pszichiátriai betegekre vonatkozó rendelkezésekre is, különösen azért, mert BNO kódja alapján a demencia pszichiátriai betegségnek számít egyebek között a depresszió és más hangulatzavarok, skizofrénia, alkohol, vagy kábítószer okozta mentális- és viselkedészavarok, evészavarok mellett. Jól látható tehát, hogy a nem pszichiátriai betegekre szakosodott intézményekben is számos olyan ellátott lehet, akire – állapotánál, betegségénél fogva – a pszichiátriai betegekre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell.
Az Eütv. 10. § (4) bekezdése alapján a beteg személyes szabadsága – ellátása során – fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal kizárólag sürgős szükség esetén, illetőleg a beteg vagy mások élete, testi épsége és egészsége védelmében korlátozható.  Az intézkedések tehát lehetnek pszichikai (beteg megnyugtatása), fizikai (tipikusan a teströgzítő eszközök, illetve az ellátott elkülönítése, zárt helyen tartása), kémiai, biológiai (gyógyszeres), jellegűek, illetve előfordulhat ezek együttes alkalmazása is. 

A pszichikai korlátozáson kívül valamennyi intézkedés alkalmazása szigorú dokumentációs kötelezettséggel jár.

A definiálás során fontos elhatárolni a korlátozó intézkedéseket az egyéb, biztonsági szempontból alkalmazott eszközöktől, eljárásoktól. Az ellátottak számos esetben szorulhatnak védelemre, konkrét eszközre testi épségük megóvása érdekében. Ezen eszközök alkalmazása, amennyiben használatuk folyamatos felügyelet és kontroll mellett, szabályozott módon történik, és az ellátottakat egyébként szabad mozgásukban nem korlátozza, nem minősülnek korlátozó intézkedésnek. (Ilyen eszközök, eljárások például az oldalrács alkalmazása, derék- medenceöv székhez történő rögzítése, a kerekesszékben történő rögzítés, intézmény kísérővel történő elhagyása, a sérülést okozó eszközök berendezések használatának tiltása.)

Talán a legfőbb, emberi jogokat védelmező garanciális szabály, hogy a korlátozó intézkedés nem alkalmazható büntetésként, annak rendeltetésétől eltérő célra, 

így különösen nem akadályozhatja a pszichiátriai beteget az ellátás jogszerű visszautasításában, orvostudományi kutatásban, klinikai vizsgálatban való részvétel elutasításában. 

A korlátozó intézkedés nem valósíthat meg továbbá kínzást, a beteggel szembeni kegyetlenséget, nem lehet embertelen vagy megalázó (így különösen tilos a bántalmazás, a hálós ágy és ahhoz hasonló, zárt szerkezetű, ketrecre emlékeztető, rácsos eszközök alkalmazása). Főszabály szerint orvos által elrendelt, és minden esetben csak indokolt és arányos intézkedések alkalmazhatóak, több lehetséges és alkalmas korlátozó intézkedés közül azt kell választani, amely az intézkedéssel érintettre a veszélyeztető, illetve közvetlenül veszélyeztető magatartás elhárításához szükséges legkisebb mértékű korlátozással, hátránnyal jár. A korlátozás ideje alatt a beteg állapotát folyamatosan ellenőrizni kell, amely magában foglalja a fizikai, higiénés és egyéb szükségletek felmérését és ezeknek a beteg állapotának megfelelő kielégítését. 

Tájékoztatási kötelezettség

Az intézménybe történő felvételkor írásos formában tájékoztatni kell az igénybevevőt, illetve törvényes képviselőjét a szervezeti és működési szabályzat korlátozó intézkedésre vonatkozó szabályairól, az ellátotti jogokról a korlátozó intézkedés alkalmazása esetén, az ellátottjogi képviselő, illetve az érdekképviseleti fórum elérési lehetőségéről, a panaszjog lehetőségéről, gyakorlásának szabályairól.  Ne feledjük: a tájékoztatást alá is kell írni. Fontos, hogy az ellátottat szóban is tájékoztatni kell az elrendeléskor, belátási képességének megfelelően, ez nem maradhat el arra hivatkozva, hogy az ellátott „nem volt olyan állapotban, hogy megértse”. Ha kivételes esetben nem orvos rendeli el, az intézmény orvosát és az intézmény vezetőjét haladéktalanul tájékoztatni kell. Az intézményvezető tájékoztatja az ellátott törvényes képviselőjét és az ellátottjogi képviselőt főszabály szerint a korlátozó intézkedés végrehajtása előtt, halaszthatatlan esetben a végrehajtás alatt vagy azt követően három napon belül a korlátozó intézkedés elrendeléséről és formájáról, a korlátozó intézkedés feloldásáról.  A korlátozó intézkedés feloldásáról történő tájékoztatással egyidejűleg az adatlap másolatát át kell adni, illetve meg kell küldeni az ellátottnak, valamint törvényes képviselőjének.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Intézményvezetői Tanácsadó Szociális Intézményeknek című lapunk júniusi számában olvashatják)