Ez a tartalom 8 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
Távértékesítésként hivatkozunk az olyan termékértékesítésekre, amikor határon átnyúlóan történik az értékesítés, és a vevő nem adóalany, vagy olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy, aki (amely) nem kötelezett a Közösségen belüli termékbeszerzései után adófizetésre (végső fogyasztó). Ahhoz, hogy távértékesítésről beszélhessünk, szükséges, hogy az értékesítő adóalany vagy a megbízásából más fuvarozza el a terméket a vevő részére.
Távértékesítésnek kell tekinteni azt is, ha a fuvarozás az értékesítő közvetett részvételével valósul meg (pl. alvállalkozó fuvarozza el a terméket). Nem a Közösségen belüli távértékesítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni abban az esetben, ha az értékesített termék új közlekedési eszköz vagy fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék.
Az Áfa tv. 29. § a) pontja alapján, főszabály szerint Közösségen belüli távértékesítés esetében teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a küldeménykénti megérkezéskor vagy a fuvarozás befejezésekor van.
A termékek Közösségen belüli távértékesítésének teljesítési helye az a tagállam, amelyben a termékek feladása/fuvarozása véget ér. Az értékesítést végzőnek/szolgáltatónak valamennyi olyan tagállamban nyilvántartásba kell vetetnie magát, ahol szolgáltatást nyújt vagy termékeket értékesít. Ha az adózó ezekre az ügyletekre nem alkalmazza az OSS-t, úgy az adókötelezettségeinek teljesítése olyan módon lehetséges, hogy a vevő, megrendelő tagállama szerinti minden egyes nemzeti adóhatósághoz külön-külön bejelentkezik, majd az ottani szabályok szerint az egyes tagállamokban külön bevallásokat nyújt be és külön befizetéseket teljesít.
A digitális világ egyre változik, így a webáruházaknak is lépést kell tartaniuk a legújabb trendekkel és technológiákkal.
A tévhitekkel ellentétben, más országok meghódítása érdekében nem kell külföldi céget alapítani. Csupán el kell intézni az OSS (One Stop Shop) és az IOSS-rendszer (Import One Stop Shop) regisztrációt.
Az OSS és az IOSS-rendszer alapvetően a Közösség más tagállamában fizetendő hozzáadottértékadó bevallására és megfizetésére szolgál, így például a harmadik országba irányuló termékértékesítések, szolgáltatások, vagy adóalany részére teljesített, adómentes Közösségen belüli termékértékesítés esetén nem alkalmazható.
Az OSS a Közösségen belüli távértékesítések, illetve a szolgáltatásnyújtó letelepedettségétől eltérő tagállamában letelepedett nem áfaalany igénybe vevők részére nyújtott szolgáltatások utáni, míg az IOSS az import-távértékesítések utáni hozzáadottérték-adó bevallására és megfizetésére szolgál.
Az egyablakos rendszer alkalmazása választható. Ebből következően nincs előírt határidő a bejelentkezésre. Azonban, ha az adóalany élt a lehetőséggel és az egyablakos rendszer alkalmazását választotta, úgy annak alkalmazása kötelező minden olyan ügyletre vonatkozóan, amelyre az adott egyablakos rendszer alkalmazható.
Ez a szabályozás lehetővé teszi az adóalanyok számára, hogy egy internetes portál használatával abban a tagállamban vallják be és fizessék meg az (általában) nem a székhelyük szerinti tagállamban fizetendő áfát, amelyben azonosító számot állapítottak meg számukra.
Az OSS-rendszert alkalmazó adóalanyok annak a tagállamnak a számlázási szabályait kötelesek alkalmazni, amelyben az egyablakos rendszerbe bejelentkeztek. Ennek megfelelően, ha a belföldön letelepedett adóalany Közösségen belüli távértékesítéseit és/vagy a más tagállami nem adóalanyoknak nyújtott szolgáltatásait terhelő adófizetési kötelezettségét az egyablakos rendszerben Magyarországon nyilvántartásba vettként teljesíti, akkor ezen ügyletek bizonylatolásakor az Áfa tv. előírásait kell alkalmaznia azzal, hogy a számlán a termék rendeltetési helyének tagállama által az adott termékre megállapított adómértéket, illetve a vevő tagállama szerint az adott szolgáltatásra megállapított adómértéket kell feltüntetnie.
Az egyablakos rendszeren keresztül kizárólag a fizetendő adó rendezésére van lehetőség, az előzetesen felszámított adó levonására ennek keretében nincs mód. Azt az áfavisszatérítési szabályok alkalmazásával vagy a 2465-ös bevallás segítségével lehet megtenni. Arra sincs lehetőség, hogy az adóalany átvezetési kérelmet nyújtson be az egyablakos rendszerben keletkezett adófizetési kötelezettségre.
A főszabály alól azonban a kisvállalkozások részére nyújtandó egyszerűsítésként kivételeket határozott meg a jogalkotó. Ennek értelmében a Közösségen belüli távértékesítés teljesítési helyének a termék fuvarozásra történő feladásának helye minősül, amennyiben a következő feltételek együttesen teljesülnek:
Az eurót nem alkalmazó tagállamoknak a 10 ezer euró nemzeti pénznemben történő meghatározásához a 2017. december 5-én érvényes EKB átváltási árfolyamot kell alkalmazniuk. Ez Magyarország esetében 313,96 HUF/EUR árfolyamot jelent, vagyis belföldi adóalanyok tekintetében a kerekítésre vonatkozó szabályok figyelembevételével az alkalmazandó értékhatár 3,1 millió forint.
Az alanyi adómentes adóalany által teljesített Közösségen belüli távértékesítésre a magyar áfaszabályokat kell alkalmazni a 10 000 eurós értékhatár átlépéséig – ha az adóalany nem él a választási lehetőséggel –, ebből következően ez az értékesítés adómentes.
Ha az alanyi adómentes adóalany úgy dönt, hogy a Közösségen belüli távértékesítésre a főszabályt alkalmazza, vagy az értékhatár túllépése miatt a főszabályt kell alkalmaznia, úgy tekintettel arra, hogy az ügylet a rendeltetési hely szerinti tagállamban teljesül, továbbá arra, hogy az alanyi adómentesség nem terjed ki a más tagállamban teljesített ügylet(ek)re, a termékértékesítést a teljesítés helye szerinti tagállamban megállapított hozzáadottérték-adó (áfa) terheli. Mivel az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba csak a belföldön teljesített ügyletek tartoznak bele, az előbbiek szerint a Közösség más tagállamában teljesülő értékesítés adó nélküli ellenértékét nem kell figyelembe venni a 12 000 000 forintos értékhatár számításánál.
Az értékhatár számításánál kizárólag a Közösségen belüli távértékesítés és a másik tagállamban letelepedett, illetve lakó- vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező nem adóalany igénybe vevő részére, távolról is nyújtható szolgáltatás ellenértékének – adó nélkül számított és éves szinten göngyölített – összegét kell figyelembe venni. Ebből következően a Közösségen kívüli, harmadik államba irányuló termékértékesítés (és az ott teljesített szolgáltatásnyújtás) ellenértéke nem számít bele az értékhatárba.
A 10 000 eurós értékhatár átlépését az adat- és változásbejelentésre rendszeresített adatlap (’T101, ’T101E, ’T201, ’T201CSZ, ’T201T, ’T201TSZ) áfanyilatkozatokra vonatkozó lapján kell bejelenteni.
(Cikkünket teljes terjedelmében az Áfa Módszertani Szemle októberi számában olvashatják)