Egyidejűleg fennálló többes jogviszony

Első példánkban a 2018. január 1-jétől fennálló „A” biztosítási jogviszony megszűnik 2023. december 31-én. A biztosított két egyidejűleg fennálló 20 órás jogviszonyt létesít 2024. január 1-jétől, melyek jelenleg is fennállnak.
Keresőképtelen lett mindkét jogviszonyában „9”-es keresőképtelenségi kóddal 2024. április 22-étől. Mindkét jogviszonyában benyújtja a keresőképtelenségről szóló orvosi igazolást, mely egyben ez a táppénz iránti kérelme is.  

A kérdés, hogy melyik jogviszonyban és mennyi időre lesz jogosult táppénzre?

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.1.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 27/A. §-a értelmében a fennálló biztosításban töltött napokkal össze kell számítani az ellátásra való jogosultságot megelőzően megszűnt biztosítási jogviszonyból származó biztosításban töltött napok közül azokat, amelyek megelőzik az ellátásra való jogosultság első napján fennálló biztosítási jogviszony kezdő napját. Ugyanezen szakasz második bekezdésében rögzítve van, hogy az összeszámított biztosítási jogviszony időtartamát ahhoz a fennálló jogviszonyhoz kell hozzászámítani, amelyiknél a biztosított az ellátást kéri.
A jogszabály értelmében ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a megszűnt „A” jogviszony biztosításban töltött idejét mindkét jogviszony elé figyelembe veszem, hiszen mindkét jogviszonyban kér táppénzt, így mindkét jogviszonyban a keresőképtelenség időtartamára, maximum 365 napra lehet jogosult. A táppénz összegét külön-külön, mindkét új jogviszonyban az elért társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelem alapján kell megállapítani. A táppénz mértéke mindkét, új jogviszonyban 60 % lesz, mert mindkét jogviszonyba rendelkezik 730 nap folyamatos biztosításban töltött idővel.
A két munkáltatónak nem feltétlenül kell arról tudnia, hogy a másik fennálló jogviszonyban is táppénz iránti igényt nyújtott be a biztosított. Hiszen az illetékességi szabályok értelmében, ha az adott munkáltatónál működik társadalombiztosítás kifizetőhely (továbbiakban: tb. kifizetőhely/ kifizetőhely), (akár mindkettő jogviszonyban) akkor a kifizetőhelyeknek kell elbírálni az adott jogviszonyban a táppénz iránti kérelmet. Ha a foglalkoztatónál vagy foglalkoztatóknál nem működik tb. kifizetőhely, akkor az adott foglalkoztató székhelye szerint illetékes kormányhivatal egészségbiztosítási területe bírálja el a kérelmeket.  A táppénz maximumot is jogviszonyonként kell megállapítani, ezért is nincs akadálya annak, hogy több foglalkoztatónál fennálló jogviszony esetében, egymástól teljesen függetlenül legyen a táppénz iránti kérelem elbírálva.

Fontos, és hangsúlyozni kell, hogy előzetes biztosítási időként csak a megszűnt biztosítási időt lehet figyelembe venni.

Ha az egyes példán annyit változtatunk, hogy az egyik új 20 órás jogviszony csak 2024. február 1-jén jön létre, akkor a 2024. április 22-én kezdődő „9”-es kódos keresőképtelenség esetében a rövid biztosítás időre tekintettel (ebben a jogviszonyban megszakad a biztosítás folyamatossága), csak 81 napra lehet jogosult táppénze, 180 nap folyamatos biztosítási idő meglétéig csak a minimálbér alapján lehet az ellátást megállapítani, és a mértéke 50 % lesz.

Egy másik példával szemléltetve: három éve fennálló többes jogviszonyban álló társas vállalkozó, aki két kft.-ben tulajdonos-ügyvezető, az egyikben a minimálbér alapján megfizeti a közterheket, a másikban azonban nem fizet járulékot, mert nem vesz fel jövedelmet, kizárólag osztalékban részesül.
Keresőképtelen lesz „9”-es kóddal és mindkét Kft-ben, azaz mindkét biztosítási jogviszonyában keresőképtelenségről szóló orvosi igazolással rendelkezik.

Mindkét jogviszonyában jogosult lesz táppénzre, hiszen biztosított, tb. járulékfizetésre kötelezett és orvos által igazoltan keresőképtelen.

Abban a jogviszonyában, ahol a minimum járulékfizetési kötelezettségének tesz eleget, ott, az irányadó időszakban elért 180 napi társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelméből kell a táppénz összegét megállapítani, ahol a mérték 60 % lesz.
Azon jogviszonyban, ahol tagi jövedelmet nem vesz fel, ott az irányadó időszakban nem találunk a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 48. § (1)-(3) szerinti jövedelmet, tényleges jövedelem hiányában a szerződés szerinti havi jövedelem alapján kell a táppénzt megállapítani.
A társas vállalkozók esetében az Ebtv. 5/C §-a határozza meg, mit kell szerződés szerinti jövedelem alatt érteni. Szerződés szerinti jövedelem az ellátásra jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér. Ez 2024-ben 266.800 forint.

Ha a társas vállalkozónak gyermeke születik

Amennyiben ezen társas vállalkozónak megszületik a gyermeke, akkor csecsemőgondozási díjra (továbbiakban: csed) és gyermekgondozási díjra (továbbiakban: gyed) is jogosult lesz. Miután mindkét jogviszonyában biztosított (abban is, amelyikben nincs tagi jövedelme), így mindkét jogviszonyában tudja a csed jogosultsági feltételeit teljesíteni. A gyermek születésekor van fennálló biztosítási jogviszonya, és a gyermek születését megelőző kettő éven belül rendelkezik 365 nap biztosításban töltött idővel. Ebben a jogviszonyában az irányadó időszakban nem rendelkezik sem 180, sem 120 napi tb. járulékalapot képező jövedelemmel, így a minimálbér kétszeres alapján kellene megállapítani a csed alapját, kivéve, a tényleges vagy a szerződés szerinti jövedelem ennél kevesebb. Ha ennél kevesebb, és jelen példában kevesebb, hiszen tényleges jövedelem nincs, csak a szerzős szerinti jövedelem jöhet be. Tehát mindkét jogviszonyban a minimálbér után kerül az ellátás megállapításra. Abban, ahol eleget tesz minimum járulék fizetési kötelezettségének ott 180 napi jövedelem alapján, a másik jogviszonyban pedig a szerződés szerinti jövedelem alapján, azaz a minimálbér alapján kell megállapítani a csed-et.