A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítése, fejleszthető képességeire épülő foglalkoztatás központú rehabilitációjának, társadalmi reintegrációja érdekében azoknak a foglalkoztatóknak, munkaadóknak, akik 25 fő feletti munkavállalói létszámmal rendelkeznek és nem teljesítik a megváltozott munkaképességű munkavállalókra vonatkozó kötelező létszámot rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük.
A szabályozás fő alapelve a rehabilitáció előtérbe helyezése annak érdekében, hogy a megváltozott munkaképességű személyek hatékonyabb segítséget kapjanak a munkavállaláshoz, a keresőtevékenység végzéséhez, amellyel saját és családjuk fenntartásáról gondoskodni képesek.
A rehabilitációs hozzájárulás szabályait a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) tartalmazza, mögöttes jogszabályok az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) és az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.), melyek előírásait a nem szabályozott kérdésekben kell alkalmazni.
Megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak meghatározásával kapcsolatos hibák
Igazolás hiánya
Jellegzetes hiba, hogy a megváltozott munkaképességet az adózó semmilyen dokumentummal nem tudja igazolni.Tapasztalat az is, hogy a szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya nem terjed ki a vizsgált időszakra.
Fontos ugyanis, hogy a megváltozott munkaképességről kiállított szakhatósági igazolás a vizsgált időszakban hatályos legyen. Ezzel kapcsolatban, az Mmtv. értelmében a komplex minősítés időbeli hatálya azon közigazgatási hatósági eljárást lezáró érdemi döntést követő naptól kezdődik, amely során a komplex minősítést elvégezték.
Az adózók több alkalommal elkövetik azt a hibát, hogy a megváltozott munkaképességről kiállított szakhatósági igazolásokon szereplő időbeli hatályokat figyelmen kívül hagyják, ezáltal olyan személyeket is megváltozott munkaképességűnek sorolnak be, akik már nem rendelkeznek erről megfelelő szakvéleménnyel.
Napi munkaidő
Kiemelhető téveztés, hogy a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak munkaszerződés szerinti napi munkaideje nem éri el a 4 órát. Hangsúlyos, hogy legalább 4 órát el kell érni a munkaszerződés szerinti napi munkaidőnek ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességű személyekhez tartozó egyén megváltozott munkaképességű személynek minősüljön, vagyis fontos figyelni arra, hogy a megváltozott munkaképességű személy szerződés szerinti foglalkoztatásának időtartama érje el a jogszabályban meghatározott mértéket.
Munkavállaló személyének tévesztése
Sokszor előfordul, hogy olyan munkavállalót vett figyelembe az adózó megváltozott munkaképességű személyként:
- akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján nem 60 százalékos vagy kisebb mértékű (hanem magasabb, mert az adózó összekeverte az egészségkárosodás mértékével),
- akinek a munkaképesség-csökkenése kevesebb, mint 50 százalékos mértékű.
Gyakori, hogy az adózó olyan tanulót vett figyelembe megváltozott munkaképességű munkavállalóként, aki ugyan megfelelt a megváltozott munkaképesség feltételeinek, de adózóval nem állt foglalkoztatotti, munkavállalói jogviszonyban.
Ugyancsak előfordul, hogy a megváltozott munkaképességű személy a vizsgált időszakban már nem dolgozik az adózónál, ennek ellenére a nyilvántartást nem aktualizálta az adózó.
Lehetséges, hogy megváltozott munkaképességű személynek a vizsgált időszakban év közben kezdődött vagy szűnt meg a munkaviszonya, de az adózó ezt nem vette figyelembe és teljes évre számolt vele 1 fővel.
A megváltozott munkaképesség vonatkozásában kiemelten fontos tehát a megváltozott munkaképességet igazoló dokumentumok megléte és az igazolás időbeli hatályára is figyelni kell. Hangsúlyos az is, hogy a munkaképesség-csökkenés mértéke, egészségkárosodás mértéke vagy az egészségi állapot mértéke érje el a jogszabályban rögzített szintet.
Tapasztalat az, hogy az adózók sok esetben nincsenek tisztában, illetve összekeverik az egészségi állapot, az egészségkárosodás és a munkaképesség-csökkenés fogalmait, ennek következményként rosszul ítélik meg a megváltozott munkaképesség fennállását.
A rehabilitációs hozzájárulás vonatkozásában jellemző hibák
Számos esetben előfordul, hogy az adózók nem alkalmazzák az egy tizedesre történő kerekítés szabályát:
- a statisztikai létszám meghatározásakor,
- hiányzó létszám számításakor valamint
- a megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai létszámának meghatározásakor.
Tipikus hiba az is, hogy a statisztikai állományi létszámba tartozók körének meghatározása nem megfelelően történik. Például az adott személy nem tartozik a létszámba, sem az átlagos statisztikai létszámba, sem a megváltozott munkaképességű személyek statisztikai létszámába.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) útmutató szerint nem számít a statisztikai létszámba:
- a szülési szabadságon lévők a szülési szabadság első napjától,
- a különböző gyermekgondozási ellátásban részesülők a fizetés nélküli ilyen jogcímű szabadságuk első napjától (kivéve, ha a munkáltató az 1998. évi LXXXIV. törvény alapján a gyest igénybe vevőt foglalkoztatja),
- a keresőképtelenné vált munkavállalók egyhavi folyamatos betegség után,
- az egyhavi távollétet követően a fizetés nélküli szabadságon lévők (pl. beteggondozás, építkezés, tanfolyam, iskolarendszerű képzés, tanulmányút miatt),
- az állásukból felfüggesztett személyek az első naptól,
- a felmondási idő alatt a munkavégzés alól felmentett munkavállalók, illetve bármely egyéb okból (például több hónapos rekreációs szabadság stb.) a munkavégzés alól mentesített munkavállalók a munkavégzés alól történő felmentés első napjától,
- az átmenetileg nem foglalkoztatott bedolgozók a foglalkoztatás szüneteltetésének időpontjától.
Nem tartozik a statisztikai létszámba továbbá:
- havi 60 óránál rövidebb ideig foglalkoztatottak száma, akár megbízással, akár megállapodás alapján, akár munkaszerződés szerint
- egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatottak.
Figyelni kell arra is, hogy a több munkáltató által létesített jogviszonyban foglalkoztatott személyeket a létszám megállapításánál akár megváltozott munkaképességű személyként ott kell számításba venni, amely foglalkoztató kijelölésre került az adókötelezettség teljesítésére.
Kijelölés hiányában a több munkáltató által létesített munkaviszonyból eredő adókötelezettségek teljesítésére a munkaviszonyban érintett bármely munkáltató kötelezhető.
(Cikkünket teljes terjedelmében az Adó- és Járulékmegtakarítási Tanácsadó áprilisi számában olvashatják)
dr. Záhonyi Mariann Szilvia (2024-04-06)
Szeretnék ilyen híreket kapni a jövőben
