A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § 4.1. pontja értelmében foglalkoztatónak minősül bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat. Ennek megfelelően, ha egy magánszemély biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesít egy munkavállalóval, eleget kell tennie a foglalkoztatót terhelő valamennyi társadalombiztosítási kötelezettségnek: a bejelentéstől a járulék megállapításán és levonásán keresztül egészen a bevallásig és befizetésig. Mindez a felek erre irányuló szándékától függetlenül, a társadalombiztosítás kötelező jellegéből adódóan a Tbj. 6. szakaszában foglaltak szerint alakul így.
Ezzel párhuzamosan a munkaadó egyben kifizetőnek is minősül, hiszen az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. (Art.) törvény 7. § 31. pontjának i) alpontja szerint kifizetőnek tekintendő a Tbj. 4. § 4. pontja szerinti foglalkoztató is, kivéve a Tbj. 87. §-a szerinti külföldi vállalkozást.
Leegyszerűsítve: amennyiben „X” magánszemély munkaviszonyban foglalkoztatja „Y” magánszemélyt, akkor „X” magánszemélynek az általános szabályok szerint teljesítenie kell a foglalkoztatót és a kifizetőt terhelő kötelezettségeket. Ennek érdekében foglalkoztatóként be kell jelentkeznie és adószámot kell kérnie a ’T101-es nyomtatványon.
Kivételt képez, ha egyszerűsített foglalkoztatásról, vagy adórendszeren kívül foglalkoztatásról (háztartási munkáról) van szó. Ezekben az esetekben az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényben, illetve a 2010. évi XC. törvény I. fejezetében foglaltak szerint kell eljárni.
Visszatérve az általános szabályok szerinti foglalkoztatáshoz, munkaviszonyban történő alkalmazás esetén a magánszemély számára a munkáltatót terhelő előírások feltétel nélkül megállapíthatóak, hiszen e jogviszony esetében a biztosítási kötelezettség (ha csak nem kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő munkavállalóról van szó) a Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja alapján egyértelműen fennáll.
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok érdekességei
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok (megbízás, egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személlyel létesített vállalkozási jogviszony, felhasználási szerződés alapján történő munkavégzés) esetében viszont némileg ellentmondásosabb a helyzet.
Ezekben a jogviszonyokban a biztosítási kötelezettséget a Tbj. 6. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltaknak megfelelően a kell elbírálni, tehát azt kell megvizsgálni, hogy az e tevékenységből származó, járulékalapot képező jövedelem eléri-e havi szinten a minimálbér 30 százalékát (tehát 2021-ben a havi 50 220 forintot, 2022. január 1-től pedig a havi 60 000 forintot) vagy naptári napokra számítva ennek harmincad részét (azaz 2021-ben a napi 1 674 forintot, 2022. január 1-től a napi 2 000 forintot). Amennyiben igen, akkor a munkát végzőre kiterjed a biztosítás.
Járuléklapot képező jövedelemnek elsődlegesen [a Tbj. 27. § a) pontja alapján] a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.) szerinti összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelmet kell tekinteni.
Mi volt előbb: a kifizető vagy a foglalkoztató?
Csakhogy, ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, az adóelőleget a jövedelmet szerző magánszemélynek saját magának megállapítania és megfizetnie. Márpedig a magánszemély megbízó, megrendelő csak akkor válik kifizetővé, ha foglalkoztatónak minősül.
Viszont a foglalkoztatói státusz esetleges fennállásának (és a biztosítási kötelezettség) a megállapításhoz elengedhetetlen az adóelőleg alapot képező jövedelem ismerete. Ez azonban csak akkor állna rendelkezésére a magánszemély megbízó részére, ha kifizető lenne, kifizetőnek pedig csak akkor minősülne, ha foglalkoztató volna. A helyzet erősen emlékeztet a „tyúk vagy a tojás” dilemmájára.
Ebből következően, ha a magánszemély munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban alkalmaz bárkit is, a megbízott vagy vállalkozási jogviszonyban munkát végző személy biztosítási kötelezettsége nem állapítható meg.
(Amennyiben a kérdésese foglalkoztatásra kifizetőnél (pl. egyéni vállalkozónál) kerül sor, akkor természetesen nincs ilyen jellegű probléma, a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget a kifizetőnek kell elbírálni, még abban az esetben is, ha egyébként egyéni vállalkozónak nem minősülő, ám adószámmal rendelkező természetes személlyel létesített vállalkozási szerződésről van szó.)
Fontos, hogy az önálló tevékenységet folytató magánszemély saját maga után biztosítási- és járulékfizetési kötelezettséget még adószám birtokában sem állapíthat meg és – foglalkoztató „hiányában” – e jogviszonya alapján járulékfizetést nem teljesíthet. (Erre csak a mezőgazdasági őstermelőnek és az egyéni vállalkozónak van lehetősége.)
Mindezt azonban ki kell egészítenünk azzal, hogy létezik egy olyan élethelyzet, amikor a foglalkoztatott magánszemély saját maga teljesíti a foglalkoztatáshoz kapcsolódó kötelezettségeket. Ez a kötelezettség akkor állhat elő, amikor az érintett a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi foglalkoztató javára végez munkát biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében.
Ebben az esetben főszabály szerint (Tbj. 87. §) a társadalombiztosítási kötelezettségeket a külföldi vállalkozásnak kellene teljesítenie magát foglalkoztatóként nyilvántartásba vetetve vagy pénzügyi képviselő, valamint adózási ügyvivő útján. Amennyiben ezt elmulasztja, akkor a foglalkoztatott magánszemélynek kell teljesítenie a jogviszonnyal összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget és viselnie a járulékkötelezettségek elmulasztása miatti esetleges jogkövetkezményeket (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot).
Ugyanez vonatkozik a szociális hozzájárulási adóra is a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 21. szakaszában foglaltaknak megfelelően.
Mit kell tennie a biztosítottnak?
A kötelezettség teljesítése érdekében a biztosítottnak a ’T1041INT nyomtatványon kell saját megát biztosítottként bejelenteni, illetve a ’08INT bevalláson kell a járulékot, illetve szociális hozzájárulási adót bevallania saját maga után.
Ami a szociális hozzájárulási adófizetést illeti: az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek esetében az a kifizetőt terheli. Ugyanakkor, ha a jövedelem nem kifizetőtől származik a szociális hozzájárulási adót a magánszemélynek kell lerónia.
Széles Imre (2021-12-06)
Szeretnék ilyen híreket kapni a jövőben
