Ezzel magyarázható, hogy az esedékességet követően kifizetésre kerülő járulék alapjául szolgáló jövedelmek kezelését illetően a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) több speciális előírást is tartalmaz az adótörvények vonatkozó előírásaihoz képest.
Mielőtt ezeket sorra vennénk, induljunk ki az alapesetből.
A Tbj. 77. szakaszának (1) bekezdése szerint a foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem, vagy a 27. § (2) bekezdés szerinti járulékfizetési alsó határ alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot megállapítani, és a biztosítottat terhelő járulékot levonni és tárgyhavi járulékot az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényben meghatározottak szerint a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetve megfizetni az adóhatóságnak.
Fontos tehát rögzítenünk, hogy társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség csak a tényleges kifizetést követően keletkezik, kivéve a munkaviszonyt, illetve az egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonyt, amely esetében tényleges jövedelem hiányában – a minimális járulékalapra vonatkozó szabályok alapján – is fennállhat a járulékfizetési kötelezettség.
Ugyanakkor, míg az egyéni és társas vállalkozó esetében a minimum járulékfizetést havi szinten kell teljesíteni és a kötelezettséget nem befolyásolja a következő havi tényleges kifizetés, addig a munkabér vonatkozásában ez nem teljesen így van.
Például, ha egy munkaadó nem tudja a november havi munkabéreket valamilyen okból az esedékesség időpontjában kifizetni, akkor a minimálbér 30 százalékának alapul vételével le kell rónia a kapcsolódó közterheket. Abban az esetben viszont, ha a november hónapra esedékes munkabérfizetést a december havi bérkifizetéssel együtt teljesíti, akkor a november havi minimális járulékot önellenőrzés útján visszakérheti.
A Tbj. 24. szakasza értelmében a járulékokat havonta a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni, és a járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.
Tehát főszabály szerint a kifizetéskori mértékkel kell számolnunk függetlenül attól, hogy a kifizetés milyen időszakra vonatkozik.
Ám az időszaknak – az ellátások miatt – igen nagy jelentősége van. Éppen azért a Tbj. 29. szakasza úgy rendelkezik, hogy az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelés) a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették. Az eltérő vonatkozási időszakot a ’08-as bevallásban szükséges megjelölni.
Például, ha egy munkavállaló számára 2021-ben egy munkaügyi jogvita lezárást követően kerül sor 300 ezer forint elmaradt – 2020. III. negyedévre vonatkozó – műszakpótlék kifizetésére, akkor ez az érintett 2020. évi járulékalapot képező jövedelmét „gyarapítja”, nyugdíjazás során 2020. évre kerül figyelembe vételre, illetve – ha éppen korhatár előtti ellátásban részesül – a kereseti korlát számításánál 2020. évre kell nála figyelembe venni.
Ennek az sem lehet akadálya, ha időközben a jogviszonya megszűnt, hiszen a Tbj. 30. szakasza szerint a biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony fennállásának utolsó napján került volna sor.
Ugyanakkor a jogviszony megszűnésének mégis van jelentősége. A Tbj. 100. § (2) bekezdés ugyanis úgy fogalmaz, hogy amennyiben a 30. § alapján 2020. július 1-jét megelőző időszakra keletkezett járulékalapot képező jövedelem, akkor a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: régi Tbj.) adott időszakban hatályos rendelékezéseit kell alkalmazni.
Tehát ebben az esetben felülírjuk a kifizetéskori mérték szabályát, és a régi Tbj.-ben meghatározott egyéni járulékot vonjuk le a volt biztosítottól. Ez meglehetősen érdekes helyzeteket teremthet.
Visszatérve az elmaradt bérpótlékkal kapcsolatos példánkra: ha az érintett munkaviszonya 2020. június 30-án megszűnt, akkor az utólagosan kifizetett munkabérből e szabály alapján 10 százalékos nyugdíjjárulékot és 8,5 százalékos egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot kell levonni. Ám, ha dolgozó munkaviszonya ezt követően ért véget, vagy meg sem szűnt, akkor a 2020-ra járó munkabért 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék terheli.
Továbbfoglalkoztatott nyugdíjas munkavállaló
Az esedékesség kérdése élesen jelentkezik a továbbfoglalkoztatott nyugdíjas munkavállaló esetében is.
Például, ha a munkavállaló 2020. december 31-én nyugdíjassá válik és számára – hangsúlyozva, hogy a munkaviszonya folyamatos – 2021. május hónapban prémiumot fizetnek ki. Ebben az esetben nem beszélhetünk a Tbj. 29. szakasza szerinti elmaradt bérről, hiszen a prémium kifizetése május hónapban esedékes, tehát a kifizetést nem terheli nyugdíjjárulék.
Ugyanakkor, ha a Tbj. 30 szakaszát alkalmazzuk (és azt mondjuk, hogy megszűnt biztosítási jogviszony alapján történt kifizetésről van szó, ami megfelel a valóságnak, hiszen a biztosítási jogviszony december 31-én megszűnt), akkor viszont le kellene vonnunk a 18,5 százalékot.
Tehát a 30. szakasz előírásának alkalmazása nem minden helyzetben egyértelmű, és jelen példánkban nem is indokolt.
Széles Imre (2021-10-25)
Magyarországon 2024. január 1-jétől életbe lépett az új adó- és társadalombiztosítási rendelet, amely jelentős hatással lehet a társadalombiztosítási rendszer különböző területeire. Az intézkedések kiterjednek a kiegészítő tevékenységekre, az átlagkeresetek számítására, az adózási szabályokra, valamint más területekre.
Egyszerűsített foglalkoztatás-közteher: Az egyszerűsített foglalkoztatás után fizetendő közteher mostantól a szociális hozzájárulási adó alapjának számít, és a Szocho tv. mentességek és kedvezmények nem alkalmazhatók rá.
Háztartási munka: 2024. január 1-jétől a háztartási munka nyilvántartásba vételének regisztrációs díj fizetési kötelezettsége megszűnik, de a foglalkoztató bejelentési kötelezettsége változatlan marad.
Kifizetőtől származó egyéb jövedelem: A kifizetőtől származó egyéb jövedelem esetén a kifizetőnek havonta fel kell állítania és meg kell fizetnie a szociális hozzájárulási adót.
Ne maradjon le az információkról! Iratkozzon fel most a Menedzser Praxis ingyenes Adó és Tb Különszámára, melyet már több mint 10 ezren töltöttek le. Az Ön számára is elérhető a legfrissebb tudás az adó- és társadalombiztosítási területeken.
Kattintson most és legyen naprakész az új szabályokkal kapcsolatban!
Szeretnék ilyen híreket kapni a jövőben
