Ez a tartalom 1754 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
A munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések köre a munkajog egyik fontos pillére, hiszen nem mindegy, hogy a munkabér milyen határidőben, milyen módon kerül kifizetésre a munkavállaló részére.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében a munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében, amely a munkaszerződés kötelező tartalmi eleme. Mindemellett természetesen nem kizárt (de nem is kötelező) az egyéb bérelemekben is megállapodni a munkaszerződésben. Ha az egyéb bérelemeket nem a munkaszerződés tartalmazza, azokat a tájékoztatóban kell feltüntetni. Az Mt. értelmében ugyanis a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított 15 napon belül írásban köteles tájékoztatni a munkavállalót – többek között – az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásokról.
Az Mt. értelmében a munkabért – külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – forintban kell megállapítani és kifizetni, ettől sem a felek megállapodása, sem a kollektív szerződés nem térhet el. Ez tükrözi a gyakorlatban kialakult tendenciát, amely sok esetben külföldi pénznemben határozta meg a munkabér összegét, noha a korábbi Mt. szerint ez kifejezetten tilos volt.
A munkabér forintban történő megállapítása minden bérelemre vonatkozóan előírás, azaz nem csak az alapbér, de a bérpótlék, teljesítménybér stb. tekintetében is.
A nem forintban történő bérmegállapítás semmis, azaz érvénytelen kikötés. Ez azt jelenti, hogy ha a felek például euróban állapították meg a munkavállalót megillető alapbért, e részben a munkaszerződés érvénytelen, és helyette a forint-összeget kell munkabérnek tekinteni. A gyakorlat ezzel kapcsolatban az, hogy a szerződéskötéskori MNB-középárfolyam szerinti forint-összeget kell alkalmazni alapbérként.
Szintén érvénytelen az a kikötés, ha a felek a munkabér összegét havi fordulónapon irányadó MNB (vagy más bank) árfolyamához kötik. Gyakran találkozunk az alábbi szövegezéssel: „a munkavállaló alapbére havi … eurónak a tárgyhó 15. napján érvényes MNB-középárfolyama szerint számított forint-összege”. Ez a fajta megállapodás is jogszabályba ütközik, azaz semmis, helyette a forint-összeget kell irányadónak tekintetni.
A munkabért utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni nem lehet.
Az Mt. értelmében a munkavállaló részére járó munkabért utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni, feltéve, hogy a felek megállapodásukban másként nem rendelkeznek.
A munkabér elszámolását el kell választani a munkabér kifizetésétől. A munkabér elszámolása nem más, mint annak megállapítása a munkáltató részéről, hogy a munkavállaló az adott időszakban milyen összegű munkabérre jogosult, és a munkabért milyen levonások terhelik. Az Mt. értelmében a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított 15 napon belül írásban köteles tájékoztatni a munkavállalót – többek között – a munkabérről való elszámolás módjáról.
A kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig írásbeli tájékoztatást kell adni. Ennek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. A tájékoztatás formája írásos, és azzal szemben tartalmi követelmény, hogy a munkavállaló számára ellenőrizhető legyen. Az írásbeli tájékoztatást legkésőbb a tárgyhónapot követő hó 10. napjáig át kell adni a munkavállaló részére, de ezen időponttól el lehet térni (megállapodásban).
Amennyiben az elszámolás nem történik meg, a munkáltató köteles bizonyítani azt, hogy a munkabér összege és a levonások mértéke helyes volt.
Az elszámolás – jellegéből fakadóan – megelőzi a munkabér kifizetését. Az Mt. szabályozza azt az esetet, amikor a munkabér elszámolása és kifizetése közötti időszakban a módosítást szükségessé tevő körülmény merül fel (pl. a munkavállaló keresőképtelenné válik vagy rendkívüli munkát végez).
A munkavállalót, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a tárgyhónapra vonatkozó munkabér-elszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi munkabér elszámolásakor tájékoztatni kell. A munkabér-különbözetet a következő havi munkabérrel egyidejűleg ki kell fizetni. A munkáltató a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja.
Az Mt. értelmében egyenlőtlen munkaidő-beosztás és
a) havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár;
b) órabéres díjazás esetén – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és fizeti ki.
Vagyis a munkavállaló havi bére egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén független a beosztás szerinti munkaidőtől, a munkavállaló mindig a havi bérére jogosult, akár többet, akár kevesebbet dolgozott az általános munkarend szerinti munkaidőhöz képest.
A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni. A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártát követően, ha a munkavállaló az elszámolt munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült, a különbözetet számára a következő havi munkabérrel ki kell fizetni. Az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló az elszámolt munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült.
A munkabért a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig ki kell fizetni. (Az Mt. értelmében a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított 15 napon belül írásban köteles tájékoztatni a munkavállalót – többek között – a munkabérfizetés gyakoriságáról, valamint a kifizetés napjáról.)
A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében, ha a részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a munkabért ennek megfelelő időpontban kell kifizetni, tehát e körben eltérést enged az Mt. a kifizetés napja tekintetében. Az alapbér felének megfelelő összegű előleget azonban legalább havonta ilyen esetben is fizetni kell.
A munkabért készpénzben vagy a munkavállaló által meghatározott fizetési számlára utalással kell kifizetni. A fizetési számlára utalással történő kifizetés esetén a munkáltatónak úgy kell eljárni, hogy a munkavállaló munkabérével a bérfizetési napon rendelkezhessen.
A munkabér kifizetése a munkavállaló részére költséget nem okozhat. Ezen szabály alól egy kivétel van, nevezetesen, hogy nem vonatkozik ez a szabály arra, ha nem magyarországi székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történik az átutalás. Ennek többletköltségét a munkavállaló tartozik viselni.
A gyakorlatban sokszor merül fel az a kérdés, hogy az ATM-ből történő készpénzfelvétel költségét kinek kell viselnie. A gyakorlat e körben egyértelmű, a munkavállaló viseli, ez nem hárítható át a munkáltatóra. Az a szabály ugyanis, miszerint a munkabér kifizetése nem okozhat a munkavállaló részére költséget, csak a kifizetésre vonatkozik, azaz arra a munkáltatói aktusra, amikor az utalás a munkáltatótól elindul a munkavállaló bankszámlájára.
A munkabért a munkavállalónak vagy meghatalmazottjának kell kifizetni, kivéve, ha ebben a munkavállalót bírósági vagy hatósági határozat korlátozza. Ha a kifizetés meghatalmazottnak történik, a meghatalmazást írásba kell foglalni, azonban ilyen meghatalmazás hiányában is eljárhat a munkavállaló képviseletében hozzátartozója, amennyiben a jognyilatkozat megtételében a munkavállaló akadályozva van. Vita esetén az akadályoztatás tényét igazolnia kell.
A munkabér készpénzben történő kifizetése esetén – eltérő megállapodás hiányában – speciális szabályok irányadóak.
1. A munkabért, ha a bérfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, legkésőbb az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni.
2. A munkabért a bérfizetés előtti utolsó munkahelyen töltött munkanapon kell kifizetni, vagy a munkáltató költségére a tartózkodási helyére kell megküldeni, ha a munkavállaló a bérfizetési napon jogos okból nem tartózkodik a munkahelyén.
3. A szabadság megkezdése előtti munkanapon ki kell fizetni a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint az igénybe vett szabadság idejére járó munkabért.
4. A munkáltató a munkabért köteles a munkavállaló által megadott címre elküldeni, ha a munkaviszony a bérfizetési nap előtt megszűnt. Ennek költsége a munkáltatót terheli.
5. A munkabért a munkavállaló munkahelyén vagy a munkáltató telephelyén munkaidőben kell kifizetni. Szórakozóhelyen munkabér csak az ott dolgozóknak fizethető ki. A fentiektől sem a felek megállapodása, sem a kollektív szerződés nem térhet el.
Az Mt. 2014. március 15. napjától hatályos rendelkezése értelmében a Ptk. 6:47. § szerinti kamat a felek megállapodása alapján jár.
A Ptk. 6:47. §-a a kamat tekintetében úgy rendelkezik, hogy pénztartozás után – ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik – kamat jár. A kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal. Idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén a kamat mértéke az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ha ilyen nincs, a pénzpiaci kamat. A kamat számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes kamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. Ez a típusú kamat a munkaviszonyban tehát csak kifejezett megállapodás esetén jár. Megjegyezzük, hogy kollektív szerződés – a munkavállaló javára – eltérhet.
Ugyanakkor – a Szerző álláspontja szerint – továbbra is alkalmazandó a késedelmi kamat szabálya. Az új Ptk. 6:48. §-a („Késedelmi kamat”) értelmében pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal – idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal – megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt.
Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat – idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat – egyharmadával megegyező késedelmi kamatot, de összesen legalább a fent meghatározott késedelmi kamatot köteles fizetni.
A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
dr. Rátkai Ildikó
munkajogi szakjogász
HR szakjogász, ügyvéd
KÜLÖNSZÁM POPÁP
Hogyan működik a számlázás és az adatszolgáltatás július 1-jétől?
Az idei év legjelentősebb változása, hogy 2018. július 1-jétől kötelező adatot szolgáltatni az állami adóhatóság felé a legalább 100 ezer forint áthárított áfát tartalmazó, belföldi adóalanyok közötti ügyletekről kiállított számlákról, valamint az ilyen számlákat módosító bizonylatokról.
Az új adatszolgáltatási kötelezettség minden adózó számára új kötelezettséget jelent, mivel azt teljesíteni kell a kézi számlatömbből történő és a számlázó programmal történő számla kiállítás során is. A kötelezettség teljesítése első olvasatra egyszerűnek tűnik, de a mindennapi élet sokszínűsége számos gyakorlati kérdést felvetett már a tesztelés időszakában is.
Kiadványunkban Czöndör Szabolcs, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal főosztályvezetője, az online számla rendszer projekt szakmai vezetője összefoglalta mindazokat az információkat, amelyek ismerete szükséges ahhoz, hogy minden adózó, könyvelő, számviteli és adózási szakember a jogszabályi előírásoknak megfelelően teljesíthesse az új online adatszolgáltatási kötelezettséget.
Megannyi kérdés és világos, közérthető válaszok egyetlen kiadványban - ezt ígérjük a különszámban, amelyet 2018. július 31-ig Ön is díjmentesen tölthet le.
Még nincs előfizetése az Adópraxis szolgáltatására, de szeretné elolvasni a kiadványt?
Regisztráljon most, és azonnal elküldjük Önnek e-mailen, letölthető formában a különszámunkat, munkatársaink pedig értesítik adózási témájú előadásainkról, képzéseinkről, valamint az Adópraxison megjelenő friss tartalmakról.