Ez a tartalom 1089 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
Nyugdíjjogi szempontból munkaviszony esetén a munkaidőnek önmagában nincs jelentősége, egy bizonyos esetben annál inkább annak, hogy mekkora az adott hónapban elért, nyugdíjjárulék-alapot elérő kereset (jövedelem).
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) szerint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben (a továbbiakban: Tbj.) biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták [Tny. 37. § (1) bekezdés].
A Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerint a törvény alapján biztosított
- a munkaviszonyban (ide nem értve a saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy által létesített Mt. szerinti munkaviszonyt),
- közalkalmazotti jogviszonyban, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, politikai szolgálati jogviszonyban, biztosi jogviszonyban,
- ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban,
- nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, vendégoktatói ösztöndíjas jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy,
- a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Független Rendészeti Panasztestület tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, a honvédelmi alkalmazott, az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló
(a továbbiakban együtt: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik.
Tehát nyugdíjjogi szempontból a fentiekben tárgyalt munkaviszonyban töltött idő a nyugdíj megállapításánál szolgálati időként kerül beszámításra, akkor is, ha a munkaidő csak részmunkaidős.
Viszont az is igaz, hogy van a Tny-nek egy 39. §-a is, amely az arányos szolgálati idő kiszámításáról rendelkezik. E szerint, ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)–b) pontjai, illetve g) pontja és (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. § alkalmazása során – az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében – a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával.
Ami a hivatkozott jogszabályokat illeti:
- A Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott jogviszony a munkaviszony.
- A szabályt a Tny. 20. §-ának alkalmazása során kell alkalmazni. Ez a 20. § pedig a következőket tartalmazza:
(1) Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ.
(2) Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, a 2. mellékletben meghatározott százaléka.
Az öregségi nyugdíjak kiszámítása során alkalmazandó szorzószámok
|
A |
B |
1. |
Szolgálati idő |
Az öregségi nyugdíj alapját képező |
2. |
15 |
43,0 |
3. |
16 |
45,0 |
4. |
17 |
47,0 |
5. |
18 |
49,0 |
6. |
19 |
51,0 |
7. |
20 |
53,0 |
8. |
21 |
55,0 |
9. |
22 |
57,0 |
10. |
23 |
59,0 |
11. |
24 |
61,0 |
12. |
25 |
63,0 |
13. |
26 |
64,0 |
14. |
27 |
65,0 |
15. |
28 |
66,0 |
16. |
29 |
67,0 |
17. |
30 |
68,0 |
18. |
31 |
69,0 |
19. |
32 |
70,0 |
20. |
33 |
71,0 |
21. |
34 |
72,0 |
22. |
35 |
73,0 |
23. |
36 |
74,0 |
24. |
37 |
75,5 |
25. |
38 |
77,0 |
26. |
39 |
78,5 |
27. |
40 |
80,0 |
28. |
41 |
82,0 |
29. |
42 |
84,0 |
30. |
43 |
86,0 |
31. |
44 |
88,0 |
32. |
45 |
90,0 |
33. |
46 |
92,0 |
34. |
47 |
94,0 |
35. |
48 |
96,0 |
36. |
49 |
98,0 |
37. |
50 vagy több |
100,0 |
Tehát a nyugdíjra jogosultság szempontjából (megvan-e az öregségi teljes nyugdíjra jogosító legalább 20 évi szolgálati idő, a nő megszerezte a kedvezményes – még a nyugdíjkorhatár betöltése előtt igénybe vehető – nyugdíjhoz szükséges 40 évi jogosultsági időt) nem alkalmazzuk az arányos szolgálati idő számítására vonatkozó szabályt, az csak az induló nyugdíjunk összegét befolyásolja.
Azért látjuk, lehet a részmunkaidőnek jelentősége, mert akkor arányosan csökkenthető a minimálbér, ami egyben felhígíthatja a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet, de az is tagadhatatlan, hogy részmunkaidőben is elérhető a minimálbér többszöröse is. Ekkor a részmunkaidőnek semmi hatása nincs.