Budapest minekünk a világ: a COVID itthon és a világban

A Smith Travel Research (STR) – előfizetői részére – havonta készít jelentéseket a felső és közép kategóriás szállodák foglaltságáról és árkondícióiról, majd általában a referencia hónapot követő első dekádban már nyilvánosságra hozza a világ 27 országára és 35 városára érvényes adatait. A COVID miatti jól ismert rosszérzés jogosságának igazolására álljon itt egyetlen kiragadott adat: Huszonhét, az STR mintájában szereplő európai országok mindegyike kénytelen volt szembenézni azzal, hogy szállodáik foglaltsága, amely a 2019. év egészében még 72 százalékos volt, 2020-ra 33 százalékra esett vissza, a kelet-európaiaké pedig még ennél is jobban, 29 százalékra. 

Az STR kutatóintézetet 1985-ben a világ HORECA szektorának „nagyágyúi” alapították azzal a céllal, hogy rendszeresen bepillantást nyújtson az ún. HORECA szektorban a világ számos országában észlelhető folyamatokba. A Magyar Szállodák és Vendéglátók Szövetsége (MSZÉSZ) jóvoltából rendszeresen módunk van bepillantani az STR jelentésekbe, ezúttal már a 2020. év egészéről. Magyarországról 2019-ben és 2020-ban 50, ezen belül Budapestről 42 szálloda került be az európai méretekben tízezer szállodát (és 1,3 millió szobát) felölelő, nem reprezentatív mintába. A magyar minta Budapestről 7600, országosan 9 ezer szobából áll. A minta nagysága a flotta 7 százalékát, a szobákat alapul véve 20 százalékát fedi le.

Néhány összehasonlító adat Európából 

Az talán meglepő adalék, hogy Magyarország 2019-ben a foglaltság tekintetében a legjobbak között volt, az persze sovány vigasz, hogy a 45 százalékpontos visszaesés ellenére megtartotta kedvező pozícióját. A foglaltsági mutatók szórása nem mutatott különösebb különbségeket, 60 és 78 százalék között mozgott a 2000 utáni időszak legsikeresebb évében, 2019-ben. Ez a mutató csökkent durván a felére, 20 (Horvátország) és 38 (Franciaország) százalék közé 2020-ra. A legnagyobb veszteséget Csehország, Ausztria, Románia, Olaszország és Portugália, a legkisebbet pedig Franciaország, az Egyesült Királyság és Svájc szenvedte el.

Tanulságos annak is figyelmet szentelni, hogy milyen volt a foglaltság néhány európai városban. Mivel gyakori a fővárosok nagy súlyú képviselete az STR mintákban (és a valóságban), a foglaltsági mutatók értéke igencsak hasonló az országokéhoz. A szórás itt is kicsi, a 2019. év egészében lényegében 67 (Pozsony) és 83 (London) százalék között mozgott. Ezek az értékek zuhantak vissza 20 (Prága, Róma) és 36 (London) százalékra. A legnagyobb veszteséget Prága, Budapest, Bécs és Lisszabon szenvedték el, jóval 50 százalék körüli visszaeséssel.

Hazai helyzetkép a tavaszi sokk után

A szektor hazai „padlóra kerülését” jelzi, hogy Magyarországon 2019 júliusában 1051 szálloda működött 62 ezer szobával, 2020 májusában már csak 463 ház, 25 ezer szobával. Az átmeneti korlátozás oldás időszakában, júliusban és augusztusban, a belföldi vendégforgalom élénkülésének köszönhető éledezés időszakában sem érte el a működő kapacitás nemhogy a 2019. júliusi, de még a 2020. januári, februári értékeket sem. A főváros szállodáinak fele is zárva volt az elmúlt év tavaszán, és az év végéig sem nyitott ki újra az egyharmaduk.

A 2020. év még úgy indult, hogy a megelőző csúcs évnek bizonyult forgalomnál is jobb időszaknak néz elébe a turizmus, januárban és februárban is két számjegyű volt a gyarapodás, ám következett a három hónapos zuhanás. Áprilisban és májusban gyakorlatilag lenullázódott a forgalom, majd június közepétől a belföldi éjszakák száma elindult felfelé, a július és még inkább az augusztus már-már az egy évvel korábbi szintet is megközelítette. A szeptember közepi újabb korlátozó intézkedések azt eredményezték, hogy a belföldi forgalom a tavaszi mélypontra zuhant vissza. A szállodák külföldi forgalma még rosszabbul alakult, március közepétől június közepéig, majd szeptembertől az év végéig nem láttak szabadidős, csak minimális üzleti forgalmat.

Budapest (szállodai) – a korábbi időszakokban döntően külföldi – forgalma a korlátozó intézkedések bevezetése után lényegében megszűnt, eltekintve a július-augusztus hónapok minimális üzleti forgalmától.   
Mindebből az is következik, hogy a foglaltságot jelző mutatók a korábbiak töredékére süllyedtek. Némileg zavarja a képet, hogy a KSH 2020. március-május, hónapokra, valamint november óta a vírushelyzet okozta „adatszolgáltatási hiányosságok”-ra hivatkozva nem közöl adatokat.
Hiányosak a KSH adatai a szállodák árbevétele tekintetében is, annyi azonban bizonyos, hogy még a nyári, valamelyest visszatérő vendégforgalom ellenére is a bevételek június-augusztusi periódus átlagában – nyilvánvalóan a külföldi forgalom szinte teljes hiánya következtében – az egy évvel korábbi felét érték csak el. Egyöntetű a vélekedés, hogy a még működő házak tartalékai is egyre fogynak, és ezeket is csak a korlátozások mielőbbi feloldása mentheti meg a tömeges csődtől.

A szállodai árak alakulása 

A szállodai árak 2020. év elején még 12-13 százalékos emelkedést mutattak, aminek egy része az árfolyam hatás – a gyengülő forint – eredménye volt, majd a „mentsük, ami menthető” jegyében – 25-30 százalékos volt az árcsökkenés, kivéve július-augusztus hónapokat.
A fővárosban az árszínvonal 2019-ben és 2020-ban is az év elején 15-17, a többi hónapokban már 30-40 százalékkal haladta meg az országos átlagot, azok változása tendenciájában követte azt, vagyis júniusban, szeptemberben és októberben jelentősen csökkentek, a többi hónapokban a KSH nem közölt adatokat.
Ez utóbbi azért furcsállható, hiszen a fentiekben hivatkozott STR kutatás úgy országos, mint városi adatokat megjelentett táblázataiban. Az STR adatok egyébként évek óta rendszeresen magasabb értékeket mutatnak, mint a hazaiak, aminek oka az lehet, hogy a mintájuk csak a kiemelt közép és felső kategóriás házakra vonatkozik. 

(Cikkünket teljes terjedelmében a Vállalkozói Értesítő-Vendéglátás és Turizmus kiadványunk februári számában olvashatják)